Komplex mozgásterápia

Ugrás az adott témához:

1. Mikor javasolt a terápia?
2. Állapotfelmérés és kontroll
3. A terápia elméleti háttere
4. A terápia tudományos háttere
5. A mozgás és a tanulási folyamatok kapcsolata

 

 

1. Mikor javasolt a terápia?

A komplex mozgásterápia segítségével megelőzhető, illetve lényegesen csökkenthető vagy felszámolható a tanulási nehézség. A módszerrel javulnak a dyslexiás, dysgraphiás tünetek és enyhülnek a kialakult magatartási problémák. A rendszeres gyakorlással az alacsonyabb IQ-val rendelkező gyermekeknél mérhető szintemelkedés érhető el. Fejlődik a térérzékelés, az egyensúlyérzék, a finommozgások.

A tanulási nehézségeknek sokféle oka lehet, de az esetek kb.70 %-ban az idegrendszer alulszervezettsége áll a probléma hátterében. A mozgásterápia segítségével viszonylag rövid idő alatt teljesítménynövekedést lehet elérni az iskolás gyerekeknél, óvodásoknál pedig nagyon nagy segítség azoknak a képességeknek a továbbfejlesztésére, amik elengedhetetlenül fontosak az iskolai tanuláshoz.

Órákat tölt az írásos, olvasásos, számolásos feladatok gyakorlásával a gyerek, mégsem fejlődik? Otthon tudja az anyagot, de másnap az iskolában elfelejti vagy elrontja azokat?

Ebben az esetben nem a gyakoroltatás a megoldás, amitől szülő és gyerek egyaránt frusztrált lesz, hanem a komplex mozgásterápia. Hiszen a tanulási képességeket megalapozó alapképességek fejlődése hiányos, ezek fejlesztése nélkül azonban az azokra épülő tanulási képesség sem fog fejlődni!

Komplex mozgásterápiával jól fejleszthetők:
– az egyensúlyi rendszer,
– a szem – kézkoordináció,
– térirányok, térérzékelés,
– sorrendiség – szerialitás,
– a vizuális és auditív emlékezet,
– a finommotorika.

Hatására
– javul a figyelem, koncentráció,
– a memória,
– a beszédkészség,
– kialakítható és megerősíthető a kézdominancia,
– harmonizálható és integrálható a két agyfélteke működése.

Kifejezetten ajánlott a gyermekek számára az alábbi esetekben – a teljesség igénye nélkül –  (megelőzés érdekében, és a már fennálló zavarok esetén):

 

Egyensúlyi illetve mozgásbeli tünetek:

• rossz egyensúlyozó képesség,
• tengeribetegség még kamaszkor után is,
• szédülés/tériszony,
• rossz mozgáskoordináció, rendezetlen a mozgása,
• rossz a szem-kéz koordinációja, mert nem tudja helyesen felmérni a távolságokat és a gyorsan közeledő tárgyakat, ezért a labdát nem tudja elkapni, de kihat az evésre is, mert összekeni az arcát,
• labdajátékokban ügyetlen,
• csúnyán eszik,
• merev, feszes a mozgása,
• nem szeret sportolni,
• nem tud kúszni a gyermek,
• a keresztező mozgások nem fejlődnek megfelelően, pl. nem tudja megcsinálni az indiánszökdelést,
• nem tud cipőfűzőt kötni
• petyhüdt vagy merev az izomzata,
• nem tud bukfencezni,
• nem tud megtanulni úszni, mivel nem tudja összhangban tartani testének a felső és alsó részét, valamint a testét sem tudja vízszintesen megtartani a vízben,
• rossz, görnyedt testtartás,
• térdepeléskor „V”-alakban tartja a lábait,
• lábujjhegyen jár a gyerek még 3,5 éves kora után is.

 

Figyelemzavar, érzékszervi zavarok tünetei:

• figyelme könnyen elterelhető,
• látásérzékelési/felfogási problémák,
• térérzékelési/térlátási problémák,
• tájékozódási problémák (jobb, bal, fent, lent, mellette, előtte, mögötte, közötte, előre, hátra).

 

Viselkedési problémák:

• félénkség, bátortalanság,
• bizonytalan a gyermek,
• nehezen alkalmazkodik másokhoz és új helyzetekhez,
• szorongó és félénk a gyermek vagy pedig erőszakos és agresszív,
• nagyon ragaszkodik a családjához, mivel az biztonságérzetet ad a gyermek számára,
• utálja a változásokat, mivel az új dolgokat nem ismeri,
• túlpörög vagy éppen túl lassú, mivel az aktivitását sem tudja szabályozni,
• túlságosan heves reakciók lépnek fel a gyermeknél vagy túlérzékeny lehet.

Az iskolában megmutatkozó tünetek:

• nagyon intelligens és okos gyerek, mégsem tud helyesen válaszolni, ha hirtelen feltesznek neki egy kérdést és gyorsan kell rá válaszolni, emiatt pedig frusztrált is lesz,
• a domináns oldal kifejlődése nem történik meg, így kétoldaliság (jobb és bal) jellemző,
• a gondolatokat nehezen tudja megfogalmazni írásban,
• szemmel való követési problémák,
• a fej és a szem együtt mozog, ami megnehezíti az olvasást és írást,
• a papírt írás közben ferdén tartja és könyököl a gyermek,
• tanulásban írási és olvasási nehézségek, diszlexia, diszgráfia,
• kifejezetten lustának és hanyagnak tűnik,
• iskolás korban, ha ül és közben ír, begörnyed vagy a padra fekszik, de akár a lábát is maga alá húzhatja,
• nem bír ülni vagy állni a gyermek, mivel nagy nehézségeket okoz számára a testének megtartása, ezért folyamatosan izeg-mozog,
• nehezen tud a szemével váltani, amikor a tábláról a padra kell gyorsan néznie,
• másolási és függőleges irányú szemkövetési problémák, melyek az iskolában jelentkeznek leginkább,
• rossz időérzékelés,
• rossz sorba rendezési képesség,
• ülés közben izeg-mozog vagy iskolás korban fekszik a padon,
• rossz ritmusérzék.

Amennyiben szükséges, a gyakorlatokat a Brain Gym agytorna gyakorlataival, stresszkezelési technikákkal egészítem ki, ugyanis az iskolai stressz is sokat tud rontani a gyermekek teljesítményén.

A terápia nincs korhoz kötve, gyermekeknél és felnőtteknél is egyaránt eredménnyel alkalmazható.

 

 

2. Állapotfelmérés és kontroll

Egy részletes, mintegy 1,5 óra hosszúságú állapotfelmérés – amit a gyermekek nagyon élveznek, mert tele van játékkal, rajzolással, mozgással és nevetéssel – alapján kirajzolódik, hogy a gyermeknél vannak-e fejlesztésre szoruló területek, képességek, és ha igen, pontosan melyek azok?

Ha fejlesztésre szorul a gyermek, egymásra épülő mozgásos gyakorlatsort kell 4 hétig minden nap elvégeznie. Legalább ennyi idő kell ahhoz, hogy a mozgássorozat ismétlődése folytán az idegsejtek közötti újabb kapcsolatok kialakuljanak.

Havonta pedig kontroll vizsgálatra kerül sor, ekkor újabb gyakorlatsort kap a gyermek, ha az előzőeket tökéletesen elsajátította.


3. A terápia elméleti háttere

Általában a szülők veszik észre, hogy gyermekük gondokkal küzd. Gyakran nem is tudják, hogy mi a baj, egyszerűen csak érzik. A külvilág ezt sokszor elintézi egy mondattal: „Ne aggódj, majd kinövi!”.

Sok gyerek valóban kinövi a problémákat, hiszen a fejlődés fázisaiban mindenki egyéni változatban halad át. A gyerekek egy csoportja azonban a fejlődés bizonyos vonatkozásaiban „éretlen” marad, amely tanulási és magatartási zavarokat okoz.

A Komplex mozgásterápiás fejlesztő foglakozást a tanulási nehézségek megelőzésére és oldására Carl Henry Delacato neurológus dolgozta ki, majd ezt fejlesztette tovább Kulcsár Mihályné.

Elméleti alapja, hogy a mozgásfejlődés szoros kapcsolatban áll az idegrendszer érésével, mivel a gyermek mozgásának és észlelésének fejlődése egy-egy meghatározott területének irányítása alatt áll. Ha a mozgásfejlődés bármelyik szakasza kimarad (átfordulás hasról hátra, hátról hasra, kúszás, mászás), vagy nem gyakorlódik be eléggé, a kapcsolódó érzékelő és irányító központok nem fejlődnek, differenciálódnak megfelelően. Az agyi területek elégtelen, vagy nem jó működése tanulási nehézséghez, viselkedési problémához, magatartás zavarhoz vezethet, mert a mozgás segítségével járódnak be az idegpályák, fejlődnek az agyi rendszerek.

 

 

4. A terápia tudományos háttere

A neuroplaszticitás fogalma az agynak és az idegrendszernek arra a képességére vonatkozik, amellyel képes strukturálisan és funkcionálisan megváltozni környezeti hatások következtében. A neuroplaszticitás korai kutatói felfedezték, hogy az emberi agy nem csak struktúráját képes megváltoztatni, de új neuron kapcsolatokat is képes létrehozni, akár még öreg korban is.

Az agyban lévő idegsejtek száma adott, azonban a tanulás folyamata illetve mozgássorozatok ismétlése által az idegsejtek között meglévő kapcsolatok (szinapszis) száma növelhető, ami a változás alapja.

Amikor valami újat tanulunk, neuronok kapcsolódnak össze az agyunkban, ezzel új társításokat hozva létre. Bármilyen készség (olvasás, írás, hangszer használata), amelyet a gyakorlásunk során fejlesztünk az agyban, mintegy „be van huzalozva” – a jó szokások éppen úgy, mint a rosszak. Idegrendszerünk minden alkalommal felülvizsgálja ezeket a kapcsolódásokat, amikor gyakorlunk. Tehát úgy működünk, mint egy hatalmas számítógép, és létfontosságú számunkra, ahogy ezt a lenyűgöző számítógépet programozzuk.

Az idegrendszer képlékenységére (neuroplaszticitás) vonatkozó kutatások kimutatták, hogy a központi idegrendszer „huzalozása” (az idegsejtek közötti további kapcsolatok kiépítése) alkalmas a változtatásokra.

 

5. A mozgás és a tanulási folyamatok kapcsolata

A tanulási folyamatok az agyban mennek végbe, a mozgások a tanulás középpontjában állnak. A tanulás, a beszéd, és a viselkedés egyaránt kötődik valamilyen módon a mozgatórendszerhez és a mozgások szabályozásához.

A beszéd olyan képesség, amely a mozgatórendszertől is függ, mivel magában foglalja a gége, a torok, a nyelv és a száj körüli izmok összehangolt mozgásainak különféle kombinációit. Az olvasás nagymértékben függ a szemmozgató rendszer helyes működésétől, a pontos szemmozgásoktól, az írás pedig a kéz-szem koordináció függvénye, amelyet a testtartási rendszer támogat és hangol össze. Ha egy gyermeknél nem fejlődik ki az egyensúly, valamint a mozgáskészség automatikus szabályozása, akkor ez hátráltatja a tanulás számos más területén még akkor is, ha értelmi képességei átlagosak, vagy átlag felettiek.